A Magyar Para Boccia Szövetség megrendüléssel értesíti közösségét, hogy kollégánk Nagy László Zoltán, mindenki Lacija 64 évesen, 2026. szeptember 6-án elhunyt.
Emlékét szívünkben megőrizzük.
Részvétünket és együtt érzésünket fejezzük ki Laci családjának, szeretteinek, hozzátartozóinak.
Az alábbi személyes sorokkal búcsúzunk Tőle:
„Laci, a Fater, ahogy szólítottam elment.
Nagy Vivien Európa-bajnok, paralimpikon édesapja múlt héten, vasárnap délelőtt egy új útra indult már nem kamionnal.
Laci a boccia család része, családtagja, mind emberileg, mind szakmailag a modernkori magyar boccia egyik meghatározó személyisége volt.
A Covid utáni sikerek alkotó része, egyik kovácsa.
Mindenben a családját és Vivit helyezte előtérbe. Neki is a mindennapok része lett a boccia sportág.
Dolgozott, teherautójával éjjel-nappal járta az utakat, hogy forrást teremtsen.
Mikor pedig pihenhetett volna? Vitte Vivit edzésre esőben, hóban, fagyban, fák virágzásakor, a lombok hullásakor és a nagy melegben nyáron.
Nem állt meg.
Edzés Budapesten a Merek-ben, edzőtáborok Pécsett, Tatán, országos versenyek szerte Magyarország városaiban.
Mindenhol ott volt Vivivel: támogatta, segítette, fejlesztette, több ezerszer lehajolt a lasztikért, támogatta lányát és minden boccia sportolót az országban, a válogatottban.
Bíróként és vezető bíróként kiemelkedett precizitása, segítő készsége. A Magyar Para Boccia Szövetség mindig számíthatott munkájára.
Álmai váltak valóra Vivi sikereivel, és ahogy legutóbb pár napja a Világbajnokságra üzent lányának az mindent elmond: „Büszke vagyok Rád!”
Fater, de jó lenne most együtt kávézni, mert ugye kávé nélkül a lasztik sem gurulnak.
Pál apostol utolsó levelével köszönök el, amelyben így összegzi életét és szolgálatát:
„Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.”
Jó utat Laci, hiányzol: Szappi